Fogínygyulladás és fogágybetegség

A fogágybetegség nem csupán igen szoros összefüggést mutat a szájhigiéniával, de az egészséges ínyű emberek szájában is ínygyulladás fejlődik ki, ha abbahagyják a fogmosást.
szajharmonia

A fogágybetegség klinikai lefolyása és prognózisa igen különböző. Hazánkban és a közép-kelet-európai országokban a lakosság jelentős hányada csak sürgősségi fogászati ellátásért fordul fogorvosához, és a rendszeresen fogorvoshoz járó, jól ellenőrzött páciensek aránya lényegesen alacsonyabb, mint nyugaton.     
A tinédzserek körében a leggyakoribb tünet az ínyvérzés és a fogkő. Ebben a korban fogágybetegség még csak elszórva fordul elő. Az ínygyulladás gyakoriságát és súlyosságát az adott ország vagy régió gazdasági-társadalmi fejlettsége határozza meg. Közép-Kelet-Európában a fiatalok átlagos szájhigiénéje rosszabb, a lepedék és fogkőértékek magasabbak, és az ínygyulladás súlyosabb, mint Nyugat-Európában. Egy hazánkban végzett szűrővizsgálat szerint a 7 évesek körében 33,3%, a 12 évesek körében 20,9%, és a 14 évesek között csak 13,1%-nak volt teljesen ép az ínye.  
Az elmúlt években Nyugat-Európában megjelenő közlemények szerint a tinédzserek szájhigiénés és parodontális (a fogakat körülvevő szövetekre, fogágyra vonatkozó) állapota javuló tendenciát mutat. Némi javuló tendenciát mutatnak egyes kelet-európai felmérések is. Míg Magyarországon 1985-ben 12 éves korcsoportban a vizsgált személyek csupán 26%-nak volt ép az ínye, 1991-re ez az érték 39%-ra emelkedett.   
A valóban súlyos fogágybetegek aránya az egyes országokban nagyjából azonos és nem mutat javuló tendenciát. Mindez arra mutat, hogy a szájhigiénén kívül számos egyéb rizikótényező (pl. cukorbetegség, immunhiány, dohányzás, stressz) is felelőssé tehető a fogágy károsodásért. Egy hazánkban végzett, WHO vizsgálat adatai alapján a felnőtt lakosság körében is bizonyos javuló tendencia érzékelhető az 1985-ban és ’91-ben elvégzett vizsgálatok adatait összehasonlítva. A foglazulásért felelős tényezők között említendő az életkor: minél idősebb az illető, annál nagyobb a csontpusztulás mértéke, de végső soron nem az életkor, hanem az évtizedek során összegződő gyulladások okozta csontveszteség eredményezi az életkorral összefüggő romlást.
Emellett a szociális helyzet, bizonyos betegségek és főleg a fogorvosi ellátó rendszer hatékonysága és a fogorvosok prevenciós szemlélete felel a lakosság általános szájegészségi állapotáért.